És ez mennyire igaz! Az ember hajlamos az önsajnálatba süllyedni pillanatok alatt és szentül meg van róla győződve, hogy biztosan neki van a legsanyarúbb sorsa a világon! Pedig mennyire nem igaz! Ha egy picit odafigyelünk megtaláljuk a szépséget és a boldogságot a mindennapokban.

Igen apró és nem várt figyelmességek valakitől aki fontos. Hihetetlen hogy mikre nem képes. Bevallom mérges voltam rá. Örvendezek hogy hazaért és Ő még csak felém sem bagózik. És egy igazi "NŐ" (itt most teljesen a rossz értelembe vett jelentésével használva) ilyenkor mit csinál? Előveszi a dafke énjét. Dafke azért sem fogom keresni, még ha belehalok is. És kibírtam! Már-már kezdtem magamra hősként tekinteni aikoris jelentkezett és elnézést kért, de el van havazva és nem eltűnt, csak sok a dolga.

Meglepett és jól esett. Tényleg egyre figyelmesebb és egyre inkább barát ként tudok rá számítani. Minden szempontból szükségem van rá. Ki tud rángatni a mély pontokról.

Reggel nekem szegezték a kérdést, hogy akkor most eljött az armageddon, hogy ilyen fejet vágok? Nem, csak néha elfelejtek örülni az életnek. De pár sor, egy telefonhívás, egy szép emlék, a várakozás mindig felderít. 

Hálás vagyok hogy része az életemnek és a hétköznapjaimnak. Szegényebb lennék ha nem ismerném és nem mondhatnám a Barátomnak, vagy a szeretőmnek, vagy a .......... a jelző tökmindegy! A lényeg az hogy VAN!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.