A napokban valaki miatt kicsit mélyebben elgondokodtam, hogy hogyan is lesz valaki valakinek a barátja..... Én az a fajta ember vagyok aki nagyon nehezen enged magához igazán közel bárkit it. Felületes, úgymond haveri kapcsolatokból rengeteg van, de igazi barát?! Na az nagyon kevés.

Vannak azok a fajta emberek akivel ha találkozok nem kell azon gondolkodni, hogy miről is fogunk beszélgetni, vagy témát keresgetni, valahogy jön magától a dolgo, és kicsit olyan érzése támad az embernek, mintha már ezer éve ismerné a másikat. Holott akár csak néhány órája tlálkoztak először.

Valószínűleg kissé túlmisztifikálom ezt a barátság dolgot, és egy csökönyös "róka" vagyok. Valaki megszelídített, és innentől felelősséggel tartozik értem. Nyilván ezt megint csak én látom így, és ugyan hogy is lehetne valaki egyszerre a szeretőm és a barátom?! Pontosabban lehetne, csak most kicsit úgy érzem nem akarja. Hiányzik talán, vagy a fene tudja.....

Mindenesetre el vagyok hanyagolva rendesen mostanában:-(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.