2010.02.08. 16:10
A tények már régóta zavarják a tisztánlátásomat......
Tények....mik is a tények? Jelen pillanatban az tény, hogy tojik a fejemre. Az is tény, hogy pont nem érdekel. Na jó ez ebben a formában nem igaz. Persze hogy érdekel. De ugyan hogy mondja el az ember lánya egy ilyen csökönyös "szamárnak" hogy lehet neki épp nincs kedve hozzám, de én majd kiugrok a bőrömből, hogy végre hazajött. Ez például egy tény.
Persze nyilván nem fogok a nyakába ugrani, hogy annnyira örülök és úgy hiányoztál. Mindenesetre be kell látnom, hogy az élet szép. Szép, mert történnek az emberrel jó dolgok. A napsütés a hóesés egy-egy érintés, pillanat.
Ez a kis hülye nincs vele tisztában mennyit jelent nekem. Talán egyszer felfogja. Már kezdi kapisgálni, de még mindig nem látja, hogy iszonyatosan fontos nekem.
És hogy leráz, mert neki épp rossz a kedve, vagy undok, mert épp ballábbal kelt fel?! Van ilyen, de én akkor sem vagyok undok ha beteg vagyok és akkor is szakítok rá időt ha nincs. Nem tudom vagyok e ennyire fontos neki, vagy totál fölöslegesen strapálom magam,mert megint az lesz a vége mint mindig. Azt nagyon nem szeretném.
" Az univerzum mindig a segítségünkre siet,
amikor az álmunkért harcolunk,
bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom.
Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk,
milyen áldozatokat követel tőlünk."
És hogy tisztán látok e, Sose láttam és nem is fogok, talán pont a tények egyszerűsége zavar és téveszt meg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek