Szerettem volna vele aludni. A karjaiban, hozzábújva tölteni az éjszakát, majd reggel a bekokucskáló napsugarakra ébredni mellette, vele. Node ez ismét a rendkívül naív énem. Persze nyiván nem így lett.

Már azon is egészen meglepődtem, hogy emlékezett rá, hogy alkalmas az este, éjszaka egy nyugodtabb együttlétre. Keresett. Megbeszélük a mármár "megszokott" szállodát. Odaérve a "megszokott" szoba kulcsát nyomták a kezünkbe. Ojjéé.... kedves összemosolygás után irány...

Beérve a szobánkba szép lassan elkezdtem megszabadulni a ruháimtől, mire levetettem a cipőmet, már amögöttem állt teljesen meztelenül és ölelt, csókolt. Egy pillanatra nem figyel oda rá az ember, és tessék..... de csodás volt ismét a karjaiban lenni. Gyorsan megszabadultam roháimtól, közben persze símogattam ahol értem. Elkalandozott a nyelvem erre-arra, majd megállapodott ágaskodó szerszámán. Ráérősen kényeztettem, bár már majd megőrültem a vágytól, hogy magamban érezzem Őt.

Egy hirtelen mozdulattal magának háttal fordított és "letámasztotta" a kezeimet az ágyra és már bennem is volt. Gyengéden fogta a csípőmet és irányított. Hol lassabb, hol gyorsabb tempőt diktált. Itt voltak pillanatok amik nem teljesen tiszták. Egy váratlan pillanatban hanyattlökött az ágyon, majd fölémereszkedett. Azonban mivel nagyon nem cszeretem, ha Ő irányít ezért gondoltam szóvá teszem a dolgot, és hanyatt fektettem Őt. Nem ellenkezett. Beleültem abba a csodás szerszámba és elkezdtem játszani. Először csak lassan, majd egyre gyorsabban. Nagyon gyorsan elélveztem.

Ő "következett". Valamiért minden pasinak az a "perverz" vágya hogy a partnere arcára élvezzen. Hát neki is. Egyszer már volt alkalma kipóbáni, és most is szerette volna ha így történik. Hát így történt. (állítólag még jót is tesz a bőrnek). És mivel belőlem semmiféle rossz érzést nem vált ki a dolog, így bátran hódolhat effajta vágyainak. Ráadásul még az íze sem kellemetlen kicsit sem. Szóval jöhet!!!!!

Aztán egy jó ideig beszélgettünk. Ilyenkor annyira szívesen odabújnék hozzá. Csak léteznék a karjaiban és hallgatnám Őt. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudunk maradni reggelig.

Megtanulták szabadon szeretni egymást, és tudták, hogy semmilyen más kapcsolat nem lehet ilyen jó - és talán ez volt az egyetlen oka, hogy szerették egymást, mert tudták, hogy nincs szükségük egymásra.

A cím pedig?! Nem igaz! Be kell látnom, hogy bizonyos szempontból tényleg nincs rá szükségem, mert nem tudom el tudnám e viselni Őt hosszútávon, viszont más szempontból pedig bele tudnék halni ha "elveszíteném" Őt. Épp emiatt a kettősség miatt nem használom nagyon tudatosan azt a bizonyos "bűvös" szót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.