Aminek egyszer ki kell jönnie az ki is fog jönni. Hát ez kijött.... olyan féltékeny lettem, hogy nagyon nem kellett volna. Nem is értem, mert én nem vagyok egy féltékenykedő típus, de most legszívesebben felrobbantam volna. Ott ült az ölében, pff......

A reakció ok, volt már ilyen máskor is, csak ügyesen tudtam magam türtőztetni. Az viszont, hogy ennyire kiborultam, és tényleg hisztiztem és duzzogtam, még engem is meglepett. Ő pedig nyilván nem hülye és rögtön levágta miért durcázok.

Nem szoktam és nem is szeretem ilyen mértékben megmutatni az érzelmeimet senkinek. Sebezhetőnek érzem magam tőle. Nyilván sosem élne ezekkel vissza, csak... egy ilyenhez már bizonyos érzelmi háttér is kell. Pont le kellene sza..nom, hogy kivel vagy kivel nem flörtölget, vagy húzza, vagy akármi. Egyszerűen képtelen vagyok. Ideig óráig el tudom titkolni, de most kijött. A múltkor amikor azt boncolgatta, hogy miért is szexel velem, még vissza tudtam magam fogni, és nem mondtam azt a "borzalmas" indokára, hogy jóvanakkor kapd be a mamuszom. Vagy nem kezdtem el sírni (kicsi kellett hozzá csak).

Rossz passz, gyengébb érzelmi állapot. Ennyi kellett ahhoz, hogy most ez kijöjjön. Még engem is megmosolyogtat a helyzet. Utoljára 6-7 éve voltam ennyire féltékeny, akkor is Ő miatta! Apróbbak voltak, de mindig én győztem ellenük, most nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.