Furcsán kezdődik az év. Nagyon furcsán. Meglep és megijeszt, hogy mennyit adok magamból neki. Az alapvető zárkozottságomat valamiért feloldotta és olyan dolgokról vagyok képes vele beszélgetni amikről eddig soha senkivel. Talán a legtöbb esetben még magammal sem. Még nagyon sok dolog van ami nem jött a felszínre és talán nem is lenne szabad engednem, hogy megtörténjen, de leszek e és akarok e annyira erős lenni, hogy mélyen elzárjam magamban ezeket a dolgokat, érzéseket.

A blog sorsát nem tudom,pontosabban tudom,mert szeretném folytatni. És ez nem csak a blogra vonatkozik, hanem kettőnk játékára is. DE...... most Ő a fontos! Hogy boldog legyen és megtalálja és megkapja azt amit vagy akit keres. Ha én eddig kibírtam boldogság nélkül akkor ez a kis idő ide vagy oda igazán nem számít.

Ismét egy új év, talán egy új élet. Egy új esély, ha nem is én kapom, azért remélem jó helyre kerül. Szeretném ha hozzá.

Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.

Helen Keller

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.