Régen éreztem magam ennyire jó. Ma valahogy olyan nagyon kerek a világ.

Többen meg is jegyezték ma, hogy egyszerűen ragyogok, mi történt? Mi történt-mi történt volna? Az utóbbi hónapokban van mellettem valaki, aki egyre fontosabb számomra, figyel rám és néha úgy érzem, hogy én is fontos vagyok neki. 

Node ezt mégsem mondhattam el, így a ragyogó napsütésre fogtam a dolgot:-) Elhitték:-)

De jó! Jó végre felhőtlenül és leginkább kicsit felelőtlenül valakit "szeretni"! Magamat adni és Őt úgy elfogadni és kívánni ahogy van, amilyen. Hagyni kell, élni hagyni és osztozni az örömében. A legapróbbtól a legnagyobbig. Meglepődik, ha emlékszem dolgokra amit mondott. Jelentéktelenek, de számomra fontosak. Ha valaki számít minden szavára figyel az ember és mélyen az emlékezetébe vési. Évekkel ezelőtt is legalább ennyire fontos volt nekem, csak jól tudok titkot tartani:-) Elfojtani érzéseket. De előbb utóbb minden a felszínre kerül:-)

De most jó! Nagyon jó. Ha kicsit is az enyém csak, de az.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.