Óriási a nyugalom. Már-már ijesztően nagy.

Szeretnék egy óriásit szexelni végre vele. Egyre gyakrabban járnak ezen a gondolataim és ahányszor eszembe jut pillanatok alatt benedvesedik a puncim. Fura hogy nem okoz gondot megkérdezni Tőle, hogy ráér e dugni egyet? De nem ér rá:-(

Így maradnak a vágyak, gondolatok és a nyugalom.

Előtte nem vagyok szégyenlős, nem foglalkoztat, hogy hogy nézek ki amikor éppen szopom őt, vagy dugunk, vagy éppen kinyalja a puncimat. Nem érdekel, csak élvezem, hogy ez velem történik. És jó így. Bár mostmár nagyon szeretném megkapni Őt.

De egyenlőre marad az izgalom mentesség.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.