Ez volt ugye az alapfelállás, aztán valahogy mindig sikerült elkanyarodnom ettől. Jöttek az érzelmi zavarok, és sok-sok megválaszolatlan kérdés.
Azonban be kellett látnom, hogy értelmetlen volt minden érzelmi szál. Jó dolog álmodozni, elképzelni dolgokat adott esetben vele. Nem mondom, hogy nem tudnám vele elklépzelni a jövőmet,mert hazudnék. Igenis el tudnám, sőtt az egyik felem talán még vágyik is rá. Nagyon tudnám szeretni valószínűleg, és meglepő módon fel tudnám miatta adni életem egy részét.
DE! Belátom túlságosan nagy kihívás Ő nekem. Nem tudnám sok esetben helyén kezelni. Hiába gondolom hogy tudnám, be kell ismernem, hogy valószínűleg képtelen lennék rá.
Így érzelmi szálak elnyomva, (kíváncsi vagyok meddig sikerül) és csak a szexre koncentrálok. Élvezem ha vele lehetek, kikapcsolok, és csak rá figyelek. Aztán majd meglátjuk mi sül ki mindebből.
Mindenesetre már hiányzik. Hiányzik, hogy bennem legyen, hogy öleljen, hogy szeretkezzünk. Vágyom rá nagyon.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek