Találkoztunk ismét. Telefon, mikor, hol? Meglepett, de nem történt semmi. Beszélgettünk. Ami azért kicsit ijesztően hatott így elsőre. Az embernek ilyenkor az az első rémes gondolata támad, hogy MIÉRT? Talán már nem kíván, vagy csak egyszerűen ennek volt itt az ideje, vagy akar valami olyasmit mondani amit én nagyon nem akarok hallani, és amivel eddig viccelődtünk? Hogy ez volt az utolsó?

Miután túltettem magam eme gondolatok meg nem válaszolásán addigra oda is értem a megbeszélt helyre. Gyorsan beláttam - remélem jól - hogy szimplán akkor ahoz volt kedve. Nekem is jó volt ezután a hétvége után végre valakivel használható dolgokról beszélgetni. Szóval azt hiszem szimplán így kellett lennie. De mivel Nő vagyok - bár kezdek bizonyos szempontből leszokni a bugyuta női gondolatokról - rögtön rémséges gondolatok támadnak meg.

Fel kellett viszont ismernem, hogy a vele történő beszélgetések tudnak leginkább előre vinni gondolkodásmód és világszemlélet szempontjából. Az is tény, hogy ilyenkor jövök rá, hogy rengeteget kell mg fejlődnöm. Hallagtva Őt ezt nem nehéz belátni.

DE! Mindettől függetlenül nagyon vágytam rá. Jó, nem tudok rá nem vágyni szex terén. De megérte maximálisan az este.

És csak hogy fokozzam a dolgot, ezek után sikerült akkora "marhaságot" álmodnom, hogy félelmetes. Néhány évvel (én úgy saccolom 5-10) később voltunk. Összefutottam az Apukájával, akit egyébként is nagyon kedvelek, beszélgettünk, majd Ő is megérkezett. Vidám volt, jókedvű, és nagyon örült nekem. Megcsókolt, kézenfogott és felmentünk Hozzá. Fura volt, mert teljesen természetesnek tűnt hogy ott vagyok. Mint kiderült nem véletlenül. Közös és jól működő életet éltünk. Természetesen az volt az első ahogy beléptünk az ajtón, hogy egymásnak estünk, mint akik millió éve nem látta a másikat.

Hát érdekes volt felriadni ebből az álomból. Mindenesetre azt nagyon szeretném, ha olyan boldog és felhőtlen lenne mindig mint este és az álmomban. Hoy kivel? Ki mellett fogja megtalálni ezt a boldogságot, és felhőtlenséget azt nem tudom. Ez maximálisan az Ő döntése, de jó volt úgy látni tegnap, és az álmomban is. Támadt egy olyan perverz gondolatom, hogy milyen jó lenne neki biztosítani egy olyan párkapcsolatot amiben szabad lehet, de van mellette valaki akire mindig és feltétel nélkül számíthat. Tudok valakit aki szívesen vállalná ezt a könnyűnek egyáltalán nem mondható, de annál szebb feladatot.

Na visszarángatom magam a valóságba. De álmodozni jó, s mivel igen élénk fantáziával vagyok megáldva, gátat nem tudok álmodozásaimnak szabni.

" A képzelőerő meindennek az alapja. Ez az, ami bepillanást enged a jövőbe."

Alber Einstein

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.