A drága! Átjött, ugyan mondtam, hogy gyanúsan nem nagyon fog összejönni semmi, de jött és kedves volt és legszívesebben lerángattam volna róla az összes ruháját, dehát az ember lánya -pláne ha jólnevelt- mégsem tesz ilyet. Kivételek azért akadnak, lássuk be.
Szokták mondani, hogy utólag mindig okosabb az ember, hát ja.... ugyanis lett volna alkalmas hely egy kis játékra. Csakohgy akkor éppen a hormonjaim lekötötték azon agysejtjeimet, melyek a gondolkodáshoz szükségesek. Sajnos az önkontrollért felelős részekhez hozzá sem nyúltak, így a nekiesek berángatom egy bokorba és úgy leszopom mint még soha dolog nem valósult meg, bár erősen filozofálgattam rajta. De ugye jólnevelt vagyok, vagymiafene.
Ez a pasi olyan mint egy kísértet - erre most jöttem ám rá - eltűnik és feltűnik. Néhány nap hallgatás, majd mikor már éppen kezd helyreállni a lelki békém és a budhizmus tanainak elsajátításán gondolkodom, na akkor fölbukkan. És rádöbbent, hogy mit nekem budhizmus! A káma szutra az igazi, higgyek neki, Ő csak tudja. És én elhiszem, hogyne hinném el azok után amit művelt és művel velem. Egyetlen pillantásával le tuja rólam venni a bugyimat, ami dalolva távozik testemről és a szabadon maradt puncim mindent megadna hogy magában érezze Őt.
Vágyom rá! Hogy érezzem a számban, magamban, kényeztessen, vaduljon.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek