Lassan azon gondolkozom, hogy orvoshoz kellene mennem.

Tudathasadás, vagy kettős személyiség, vagy tuti valami hasonló bajom van. Nem létezik, hogy el tudom magamban különíteni az együtt töltött alkalmakat. Olyan mintha lenne egy kis ajtó, amit amikor együtt vagyunk kinyitok és oda raktározok mindent, és ha épp ahhoz van kedvem egyszerűen csak "bemegyek" az ajtó mögé és élvezem az emlékeket. Mintha egy másik világba csöppennék olyankor. Álomvilág! Tuti nem velem történik ez az egész.

Szeretném ha egyszer valaki elmagyarázná, hogy miért van az, hogyha rámnéz már attól elindul a bugyim lefelé. Ha hozzámér arról nem is szeretnék beszélni. Eszméletlen egy pasi......

Mindig erős embernek gondoltam magam, egészen addig míg Ő a közelembe nem jött.  Tulajdonképpen most is erős vagyok ám, kivéve ha róla van szó. A piszok.......

Nem tudok ellenálni, sőtt, ha tehetném napokat szexelnék vele végig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.